Adrienn szemszög/
Az első olyan nap, amin tényleg van mit izgulnom. Már mindent túléltem amit lehetett. A tábort, és az elődöntőket, most pedig itt a mentorok házában nem szabad elrontanom semmit. Ha minden jól megy, akkor a mentorom Geszti Péter lesz. Egy elég nehéz számot éneklek el neki, amit már vagy százszor elpróbáltam, de mégis nagyon izgulok. A szám amit választottam, az Beyonce-tól a Listen. Remélem minden jól megy majd. Ameddig ezen agyaltam, megjelent két olyan ember, akikhez nagyon közel kerültem az elmúlt hónapok/napok alatt. Ez a két ember Vastag Csaba és az öccse, Vastag Tamás volt. Rajtuk kívül még több barátom is lett. Köztük volt még Ádám, Norbi, és Nikolas is. Éppen szünet volt, és még volt vissza 10-20 perc, hogy mindenki a saját mentorához menjen. A ruhám ma szó szerint nagyon laza volt. Egy fekete-fehér kockás inget vettem fel, lófarokba kötöttem barna hajam, egy fekete csőgatyát vettem fel, és egy hozzá illő Converse tornacipőt.
- Szia! - köszönt rám Csabi, miközben magához ölelt.
- Szia! - válaszoltam vissza.
- Hát ti? Mit kerestek itt? - kérdőre vontam őket.
- Gondoltuk még beugrunk mielőtt mindegyikünk előad valamit. - válaszolta magabiztosan Tomi.
- Á, értem. Amúgy biztos nagyon jól fogtok szerepelni. - mondtam nekik, mert tényleg biztos voltam a sikerükben. Az enyémben már kevésbé.
- Sokan vannak még, de csak páran lehetünk ott az élő adásban. - sóhajtozott Csabi, miközben körbenézett.
- Ez van. Van akinek sikerül, van akinek nem. - jelentettem ki.
- Igazából azért jöttünk, hogy sok szerencsét kívánjunk neked. - mondta Tomi.
- Köszi srácok, nektek is. - válaszoltam mosolyogva.
- Akkor hajrá, mindent bele csajszi! - mondta Csabi, és még búcsúzóul megölelt, ahogy elengedett Tomi vett a karjai közé, és ölelt meg sok szerencsét kívánva.
- Akkor mi most megyünk. Szia! - mondta Tomi, és azzal elhúzta tesóját a kijárat felé.
Nagyot sóhajtottam és hirtelen megfordultam. Nagyon megijedtem, mert ahogy megfordultam Ádámba botlottam, aki a Non Stop együttes frontembere.
- Ó, szia nagyon megijesztettél! - nyögtem ki végül a nagy ijedségembe.
- Bocs, nem akartam. - válaszolta mosolyogva.
- Semmi gond. - mondtam.
- Látom ideges vagy. - mondta.
- Ennyire látszik?! - kérdeztem tőle.
- Hát igen... de biztos szuper leszel. - mondta, miközben végigsimította lófarokba kötött hajamat.
- Köszi, biztos ti is szuperek lesztek. - válaszoltam neki.
Hirtelen ránéztem az órára ami a falon díszelgett a nagy X jel fölött.
- Hú már ennyi az idő? - már alig volt vissza tíz perc, és én még át akartam nézni a szöveget stb.
- Tényleg. Jobb ha most megyünk, nehogy elkéssünk mert az borítékolás a vesztésre. - jelentette ki és már el is köszönt.
- Okés. - helyeseltem és már fel is kaptam a vaj színű kabátomat, amin fekete gombok díszelegtek, egymás mellet és már indultam is.
Ahogy odaértem a mentorok házába, arra a "részlegre" ahol Geszti Péter csapata van, és beléptem az ajtón kis tömeg fogadott, ahhoz képest hogy mi volt az elődöntőkön. Ennek örültem. A barátnőm a válogatók során Shodeinde Dorka lett, akiben teljes mértékben megbízom, és ráadásul gyermeket vár, és csodálatos hangszíne van. Nagyon jó lenne ha bekerülne, egyrészt mert szeretek babázni és úgy tudom lány lesz és Lizának fogja elnevezni, másrészt azért mert egy csapatban lennénk. A másik legjobb barátnőm lett Domokos Fanni is, akivel szintén egy csapatban lennénk. Nagyon egy húron pendülünk a lányokkal, éppen ezért lettünk szerintem jó barátnők.
- Szia! Már nagyon vártunk. - kiáltották, miközben felém jöttek.
Fanni meg tudott ölelni, de Dorka nem a pocakja miatt, ami egyre nagyobb lett.
- Én is alig vártam ezt a napot. - válaszoltam idegesen, de azért mosolyogva.
Az egyik sarokban Dorka férjét pillantottam meg, aki integetett nekem.
- Biztos mind oltári jók leszünk. - mondta Fanni.
- Biztos. - mondta Dorka mosolyogva.
Már lassan mentek befelé azok a versenyzők, akik még benn maradtak. Ugyanis mindenkit egyenként hallgatott meg Geszti Péter.
- Hamarosan én következem, nem baj hogyha odaállok? - kérdezte Fanni izgatottan.
- Persze nem gond. Nyugodtan menj! - amint ezeket a szavakat kimondtam Fanni elindult az ajtó felé.
- Nem lenne jobb leülni? - kérdeztem meg Dorkát mert látszott rajta hogy nagyon ideges, és az ő állapotában nagyon vigyáznia kell magára.
- De tényleg jobb lenne. - mondta, és már el is indultunk a férje felé. Leültünk, de nem kellet volna, legalábbis nekem. Mert abban a pillanatban ahogy leültem, engem szólítottak, tehát én következtem. Fannit nem is láttam visszajönni, na nem baj, lehet másik kijáraton kell kimenni. Dorkát sajnos ott kellet hagynom, de nem bánta a dolgot, hiszen a férje ott maradt vele.
Elindultam az ajtó felé, és megfogtam a kilincset. Ideges voltam, vajon most mi lesz? Mindegy jöjjön aminek jönnie kell. Beléptem. Egy hosszú kanapén ült ott Péter, és engem várt. Amint odaértem a megfelelő helyre, megszólított.
- Akkor gyerünk, kezdheted. - mondta, és én azonnal kezembe vettem a mikrofont.
Ahogy elénekeltem a dalt, látszott rajta a meglepettség, de nem mondott semmit, mert a produkció után nem lehetett, majd amikor közlik veled, hogy mész -e vagy maradsz -e.
Most láttam csak meg azt az ajtót, amin biztos Fanni is kiment, reménykedtem abban, hogy találkozok vele odakint.
Ahogy kiértem mindenki ott volt, akit eddig meghallgatott Péter köztük Fanni is. Nagyon örültem neki.
- Szia! Na? hogy sikerült? - kérdezte, és odafutott hozzám.
- Szia! Szerintem jól, de nem nyilatkozhatok. - adtam neki ezt a rövid, és sokatmondó választ.
- És neked? - tettem fel neki gyorsan a kérdést.
- Azt hiszem minden rendben ment. - jelentette ki.
- Na akkor jó. - mondtam neki.
Amíg odakint vártunk egy szép medencénél, időközben Dorka is megérkezett. Elmondása szerint neki is nagyon jól sikerült.
Már szinte mindenki az "ítéletet" várta. Addig ameddig megint mindenkit elkezdtek egyenként behívni. Úgy tűnt most még jobban fokozódik az izgalom, mint amikor elő kellett adjuk a dalainkat. Mert még csak most jön a java. Az volt benne a legrosszabb, hogy nem tudtuk azok a lányok benne vannak -e már az élő show-ba akik előttünk voltak. Mert visszajönni egyikük sem jött. Fanni következett, és utána pedig én. Rettenetesen izgultunk. Amikor jelet kaptam, én is beléptem a szobába, ahol legutóbb jártam még meghallgatáson.
- Szia! Gyere és ülj le! - mondta Péter egyből az után hogy beléptem. Leültem vele szembe, és csak azt vártam mikor lesz már ennek az egésznek vége.
- Tudod Adri, nagyon sokat fejlődtél döntőkről döntőkre, és én azt érzem, hogy van ami még hiányzik belőled. És őszintén megmondva nem tudom hogy oda való vagy a show-ba. - ahogy ezeket a szavakat kimondta, éreztem ahogy könny szökik a szemembe.
- De... - folytatta.
- Úgy gondolom, hogy rengeteg olyan dolog van benned ami a többiekben nincs meg. Kitűnő hangszíned van, ami nekem nagyon tetszik. Ezért úgy gondolom hogy most szépen hazamész. - mondta.
Ahogy azt a szót kimondta hogy hazamész, már potyogtak is a könnyeim.
- Összepakolsz, és visszajössz, mert magammal viszlek az élő show-ba! Gratulálok! Bekerültél! - mondta ki végül a végszót.
Amint ezt kimondta, annyira örültem, hogy teljesen elérzékenyültem, és sírva öleltem meg.
- Köszönöm, nagyon köszönöm. - motyogtam neki.
- Ne nekem köszönd, magadnak. - mondta, és ezzel jelzett, hogy elmehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése